Január 22. A Magyar Kultúra napja. A jeles alkalomból Háda János adja elő a magyar irodalom egyik legnagyobb romantikusának – Vörösmarty Mihály: A színház nemtője című – költeményét.
Vörösmarty Mihály
A SZÍNHÁZ NEMTŐJE
Gyűl, fogy a nép a szinházban,
Mint az ár-apály;
Változandó sokasága
Gyakran le-leszáll.
Ez nem jő, mert gond marasztja,
Az, mert idegen;
Ez, mert mindent, ami honi,
Megvet hidegen.
És a hű, kit nagy – s kicsinben
Érdekel a hon,
Így sohajt fel: „isten átka
Űl a magyaron.”
Egy van, aki a kis körbe,
Mint egy égi nő,
Szépen, ifjan és vidáman,
Mosolyogva jő.
Őt idő, gond honn nem tartja,
A rosz példa nem,
Melyre nálunk fényét veszti
Annyi gyáva szem.
Őt a drága honi szózat
Nem fárasztja ki,
S aki látja, ily szavakra
Nyílnak ajaki:
„Mit jelentesz, szép jelenség
Arcod hajnalán?
Szebb jövendőt a magyarnak
Annyi gyász után?
Te vagy-e a hit, reménység,
És a szeretet?
Adjon isten a hazának
Több ily hölgyeket.”
