Úgy próbáltunk, hogy közben végig bőgtük ezt a dalt – Zakariás Éva az Orfeumban

Sorozatunkban a HADART Színház művészei mesélnek az előadásainkkal kapcsolatos élményeikről.

Zakariás Éva: – Nagyon furcsa volt amikor Háda János először beszélt nekem erről az előadásról. Eleinte nem is tudtam elképzelni mi lesz belőle – egy koncert, vagy egy előadás, vagy a kettő között valami.

Tudtuk, hogy nem lesznek prózai részek, hanem csak dalok, amikkel a huszadik század történelmét mondjuk el. Elvileg erre utalt a darab eredeti munkacíme is – „Dalban mondom el”. Nagyon kíváncsi voltam, hogy lehet ezt így majd megoldani, hogy lehet úgy kiválasztani és összeállítani dalokat, hogy az végül egy kerek történetté álljon össze. Persze vizuálisan is segítünk a közönségnek, hogy értsék éppen hol tartunk a huszadik század történelmében. A háttérben a daloknak és a színpadi helyzetnek megfelelően váltakoznak a korabeli fotók és hangulatképek, így persze a néző is sokkal könnyebben beleélheti magát, nemcsak a korba, hanem akár egy dal mondanivalójába is. Mert nem biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy mikor élt Karády Katalin vagy, hogy Az első villamos című dal mikor hangzott el először.


Karády egyébként az egyik nagy kedvencem, az egyénisége, a furcsa hangszíne, az egész lénye hihetetlenül szimpatikus számomra. Ezért nagyon örültem, amikor én kaptam Karádynak a Jó éjt drága kis hadnagyom című dalát. Szintén nagy kedvencem lett, a méltatlanul alig ismert Nyolcadik osztály című dal, ami egy kimondottan megindító, drámai szerzemény. Ezt a dalt nagyon sokat, szinte a megunásig kellett énekeljem otthon, a kocsiban, és mindenhol, hogy el ne sírjam magam rajta. Jópofa sztori, amikor ezt a dalt próbáltuk mindenki sírva fakadt, aki bent volt a próbán. Én is, János is, aki engem instruált, tehát tulajdonképpen úgy próbáltunk, hogy közben végig bőgtük ezt a dalt.

Amúgy az nagyon érdekes, hogy egy előadáson belül miként fér meg egymás mellett egy 1910-es és egy 70-es évekből származó dal. A század elejéről a század végére eljutni érdekes, jópofa és nagyszerű kihívás. Az első felvonás persze kicsit komorabb, hiszen ott van az első és második világháború. Az előadás második fele viszont már sokkal vidámabb, ami a látványban, a jelmezekben és Cserháti Miklós nagyszerű koreográfiáiban is megjelenik.

 


 

Egyebek:

VIDEÓ: ORFEUM video ajánló
INFO: Az előadás oldala